2012. október 22., hétfő

A pasi, ha lélegzik...


„ujkiujhzgtklo.épá.lkjuh” Ilyen, amikor szó szerint belefejelek a billentyűzetbe.

Sosem éreztem még magam ennyire fáradtnak. De komolyan. El tudnék aludni állva, és még csak fél kettő van. Nem mondom azt, hogy nem tudom, miért történik most ez velem, mert pontosan tudom. A mai írásom három részből fog állni, és kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam volna.

Szóval, első rész.

Helyén való lenne, ha mindenki feltenné nekem a kérdést: No, és te már átalszod az éjszakát? Tudom-tudom. Az ember ezt a barátnőjétől kérdezi, miután már eltelt egy kis idő a szülés után, ám én feltehetném magamnak minden nap az utóbbi időben. Még mindig értelmezhetetlen ez a kérdés számomra, így amikor jön hozzánk valaki, vagy mi megyünk vendégségbe, akkor szoktam reggelente ezzel kísérteni a házigazdát vagy a látogatót.

Gondolom, már mindenki találkozott azzal a mesés dologgal, amit úgy hívunk, hogy horkolás. Én is megszoktam már, hogy egy-egy férfi ismerősöm, rokonom olyan hangosan alszik, hogy este a fejemre tett fejhallgatón keresztül is hallom, hogy jelen van az életemben. Ha zavar, akkor megbökdösöm, befogom az orrát, megrázom. Rábírom, hogy forduljon az oldalára, s az éjszaka további része egészen addig csöndben telik, ameddig rá nem kezd újra a hátán fekve.
Ilyenkorra már általában alszom, mint akit seggbe rúgtak, nem hallom, nem zavar.

De ha valaki akkor kezd rá, amikor félálomban vagyok, akkor ki tudok akadni rendesen.
Párom most ezzel próbálkozik feszegetni a határait, meg az enyémeket is sajnos.


Szigorú, háromóránként kelek fel hozzá, és oldalba bököm, hogy halkabban húzza a lóbőrt, mert nekem már az agyamat csikorgatja. Hiszen pihenni kell, és nem utolsó a sorban, hogy nem árt, ha az ember nem szárad ki reggelre. Ez a dolog többnyire már nem feltűnő, mert annyira hozzászoktam apu horkolásához, hogy néha már fel sem veszem. Ám ezeken a zaklatott éjszakákon, amikor minden vágyam, hogy nyugalom legyen körülöttem, erre, mint egy csecsemő, beindul. Csak nem felsír, hanem húzz a lóbőrt.
Az éjjelente való felkelés, ha már babázni fogok, sima ügy lesz, sőt, üdén fogok kiugrani az ágyból, mert otthon már hozzászoktam, bár, ha apu velünk élne, mint a régi nagy családoknál, akkor, ha elaludnék a kislámpa mellett sem lenne gond. Felébrednék a két fiú miatt.

Jobb napokon azonban, tényleg fellelhető Mr.A és a kisbabák közti párhuzam. Képes elaludni valamin; amíg egy gyerek a cicin, addig ő film közben. Volt időszak, amikor rendszeressé vált nála az, hogy alszik délutánonként egy-két órát, amikor szabadnapos, persze azért éjjel is legalább ugyanennyiszer kell rá odafigyelni.
Mr.A és apukám között túl sok a hasonlóság. :S

Azért arra kíváncsi lennék, hogyha vennék egy babaágyat vagy mózeskosara, és abban ringatnám, akkor elaludna-e?! De szerintem ez a jövő kísérlete marad. Végül is, nőni már nem fog, max. visszafejlődni, akkor meg már beérjük egy karosszékkel is. Beleültetem, és már alszik is. Vagy nem. Nem is alszik. Csak úgy horkant néha egyet-egyet jelezvén, hogy még megvan. Másik, amit megfigyeltem, hogy még egy közös pont van a kölykök és Mr.A között. Amikor én már végérvényesen megundorodtam attól, hogy megy a tévé úgy, hogy jószerivel már csak a hangyák szaladgálnak rajta, gondoltam, lekapcsolom. Erre ahogy kilőttem aznapra a zajládát, egyből felébred, és mondani kezdi, hogy ő még nézi a műsort. Én meg, hiába mondom neki, hogy az már régen szünetel. Mire visszakapcsolja, és két perc múlva ugyanúgy horkol tovább. A gyerek ugyanezt csinálja, amikor az anyja kiveszi a szájából a mellét. Nem?

 
Az utóbbi 2-3 hétben éjszakák mentek el azzal, hogy a sötét plafont bámultam. Egy idő után pedig, egy szokatlan hangra lettem figyelmes. Az én párom férfiasan… lélegzik.

Az első férfi az életemben, aki nem horkol, de horkolókat megszégyenítően tud lélegezni az orrán keresztül. – Sejtem, hogy ez hogy hangozhat.
Nem fújtat, nem szuszog, hanem úgy lélegzik, mint aki horkol. S teszi ezt a hátán, hason fekve, vagy az oldalán. Bármerre fordul, lényeg, hogy elteszi a fejét, és már alszik is. Innentől számítva pedig, egy-két perc, és elkezdődik a lélegzés.

Fél órákat bírok elviselni belőle, mindig felkeltem, hogy forduljon, mert akkor beáll tíz perc szünet, amiben esélyem van elaludni. Általában negyedik, ötödik nekifutásra sikerül a dolog. Alapvetően nem szokott zavarni. De vannak olyan napok, amikor másra sem vágyom, csak elalvás előtt meditálni pár percet, és síri csendben álomra hajtani a fejem. Ő pedig, mint egy baba, ahogy érzi, hogy nyugalom van, rákezd a napi penzumra.

Nem hiszek a másik szobába vándorlásba, mert szerintem az már teljesen mást jelent egy kapcsolatban. Úgyhogy, marad az ébresztő, fordulás. Beszélgetés. Poénra vesszük.
Éjjelente, amíg ő édesdeden alszik és lélegzik mellé, addig én kísértetként mászkálok fel s alá a lakásban. Figyelek rá, és ha már gáznak ítélem a szitut, akkor felkeltem, hogy ki ne száradjon reggelre. – A horkolás egyetlen hátulütője, hogy nem lehet letagadni, ugyanis annyira kiszárad az ember légző útja, hogy kapar, szinte fáj.
Cserébe azonban, az ő tolerancia küszöbe is elvándorolt jobb vidékre. Múltkor néztünk egy halál érdekes filmet, amin elaludtam. Úgy látszik, minél jobban öregszem, annál jobban hasonlítok apura. Elalszok a filmeken.



Szóval, elaludtam, és mint mindig, hangosban, délután nem tudok könnyen álomba merülni, legyek bármennyire fáradt is. Arra riadtam fel háromszor-négyszer, hogy valaki sikít, dörren a zene. Nyöszörögtem, de nem vette az adást. Nem vette lejjebb a hangot. Amikor pedig morogva felkeltem,  és kikacsáztam a konyhába egy délutáni laza kávéért, értetlenül állt, hogy nem hallotta a filmet, mert kint mennek az autók, buszok. Nem értette, mi a bajom.
A fagyi visszanyal, ugyebár.

Mára virradóra pedig nyöszörgött, nyammogott, sóhajtozott. Beteg, úgyhogy most elnézem neki, hogy vannak problémái a szabad légutakat illetően. Érdekes kakofóniát teremtett egymaga. Reggel Mr.A rám nézett. Mondta, hogy nagyon karikás a szemem. Utána pedig, nézegette magát, és vigyorgott, hogy az ő szeme alatt is püffedt valami táskácska. Aztán, mondta, hogy alig tudott aludni, és neki milyen rossz volt.

Orvosság a problémámra, hogy vagy korábban megyek el aludni, mint Mr.A, vagy nem iszok nyolc kávét per nap, és akkor, ahogy vízszintbe kerül a fejem, beverem a szunyát.

Pár napig működött csak. Kerek egy napra még ki is simultam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése