2012. október 31., szerda

Jack


Bármennyire is felnőtt vagyok, valahol él bennem egy kislány, aki szeretne ilyenkor beöltözni, és csokit kunyerálni, tököt faragni…stb.
Szerintem jó mulatság ez a Halloween.

2012. október 30., kedd

Rózsaszín felhő


Édesapámnak akadt munkája, ezért most én voltam a soros, hogy hazamenjek. Időm, mint a tenger, és gyalogosan voltam, mert vezetni nem tudok, autót fenntartani sem. Szóval maradt a napsütés ellenére, az októberi csípős idő, és a szorongás, hogy mit fog rólam gondolni a többi ember?

Robi kiakad


Pénteken délben kezdődik az oktatás a főiskolán, ami azt eredményezi, hogy az öt fős keménymagon kívül nem nagyon szokott bejárni az órára a csoport. Most mégis volt pár páciens.
Óra előtt nem lehet bemenni a terembe, ezért ott ücsörögtünk Mr.A-val előtte, és bámultunk ki a szemünkön üveges tekintettel.

Egyszer csak megérkezett az egyik csoporttársunk, Robi.

2012. október 29., hétfő

Bénaságom vígjátéka


Amikor azt mondom, hogy isten azért teremtett meg, hogy röhögjön rajtam, mindenki csak néz, hogy miért mondom. Közlöm (újra), hogy én vagyok az az ember, akivel minden sarkon történik valami vicces, a „Sors a képembe vigyorog”. – Szoktam volt mondani.
Égő történetekben bővelkedem, és a mai is egy lesz a sok közül.
Mivel a múltkor csúnyán árnyékra vetődtem az új vámpíros könyvemmel, ezért vigasztalásképpen rendeltem egy másikat. Kiadóból olcsóbb volt, mint boltban, és neten keresztül még olcsóbb, úgy voltam vele, essünk át a tűzkeresztségen.
Megvolt életem első önálló, internetes vásárlása. Tádám!

George Orwell: Légszomj


Szerintem, ha azt mondom Orwell, akkor az embereknek vagy az Állatfarm jut eszébe, vagy az 1984. Ameddig bele nem botlottam ebbe a könyvbe, addig én is lementem hídba az utóbbitól. Az előbbi is remekmű, de mióta elolvastam a Légszomj című könyvet, nemcsak toplistássá vált a kis könyvtáramban, de az első helyre került nálam.

2012. október 28., vasárnap

Tokiói tortúra


Szombaton a főiskolán filmet néztünk a dominancia és alávetettség kapcsán. Megtetszett, és szeretném, ha minél többen megnéznétek!

Vonalak és pontok


Mindenki azt mondja, hogy az életünk olyan, mint egy könyv. Senki sem vesz tudomást arról, hogy a könyv sorokból áll, a sorok mondatokból, melyeket pontok választanak el. Ritkán mondjuk azt, hogy „pontot tettem a végére”.
Azt veszem észre, hogy mindig mindenki csak vesszőzik, de semmit sem zár le.

Úgy beadni egy könyvet, hogy nincs benne egyetlen árva pont sem, belekapva minden témába, néha vesszők nélkül… veszélyes.

2012. október 24., szerda

Ébresztőőőőőőőőőőőőőő


„ujkiujhzgtklo.épá.lkjuh” Ilyen, amikor szó szerint belefejelek a billentyűzetbe.

Sosem éreztem még magam ennyire fáradtnak. De komolyan. El tudnék aludni állva, és még csak fél kettő van. Nem mondom azt, hogy nem tudom, miért történik most ez velem, mert pontosan tudom. A mai írásom három részből fog állni, és kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam volna.

Szóval, harmadik rész.

2012. október 22., hétfő

Aludj, ha tudsz!


„ujkiujhzgtklo.épá.lkjuh” Ilyen, amikor szó szerint belefejelek a billentyűzetbe.

Sosem éreztem még magam ennyire fáradtnak. De komolyan. El tudnék aludni állva, és még csak fél kettő van. Nem mondom azt, hogy nem tudom, miért történik most ez velem, mert pontosan tudom. A mai írásom három részből fog állni, és kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam volna.

Szóval, második rész.

A pasi, ha lélegzik...


„ujkiujhzgtklo.épá.lkjuh” Ilyen, amikor szó szerint belefejelek a billentyűzetbe.

Sosem éreztem még magam ennyire fáradtnak. De komolyan. El tudnék aludni állva, és még csak fél kettő van. Nem mondom azt, hogy nem tudom, miért történik most ez velem, mert pontosan tudom. A mai írásom három részből fog állni, és kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam volna.

Szóval, első rész.

2012. október 21., vasárnap

Fiú! Lány! Fiú? Lány?


Még emlékszem, mennyire fel voltak háborodva nők tömegei azon, hogy milyen már, hogy a modellek egyre fiatalabbak, és egyre véznábbak. Elvesztik minden nőiességüket, és úgy néznek ki, mint egy halom lelketlen ruhafogas.
A másik oldalon a testépítő csajokat szokták szapulni, mert nekik meg a szteroidoktól, vagy ki tudja, mitől, annyira markáns lesz a férfi énük, hogy egy igazi pasit kenterbe verhetnének.
Erre most, tessék. Megjöttek a fiúk minden macsizmó nélkül… és némelyikük tényleg olyan, mint egy nő.

2012. október 20., szombat

Az élet-játék


Egyszer kimaradsz a dobásból, vagy kétszer. Visszarúgnak a kiindulópontra. Ha hatoson kívül dobsz, akkor vége. Ha hatos, újra dobhatsz.
Az egész élet erről szól. Dobásokról, bábukról, mezőkről, amiben vagy visszalépek kettőt, vagy előre hármat.

Buszpasi


Valamilyen oknál fogva vannak napok, amikor bevonzom az idiótákat. Nem feltétlenül azok, de mindig van egy olyan megmozdulásuk, ami miatt én ebbe a kategóriába sorolom őket.

2012. október 18., csütörtök

Szépek a hátizmaid


Sokan vágyunk arra, hogy megdicsérjenek minket. Mindegy, hogy ki adja, egy járókelő vagy a párunk, és mindegy, hogyan, pillantással vagy szóval.

Nyáron érdekes dolog történt velem.

2012. október 17., szerda

Chick Habit


Sokan úgy aposztrofálják ezt, hogy haul. Mások a vadásztam-zsákmányoltam kombóval jellemzik.
Maradjunk annyiban, hogy ma elmentünk a kínaira, és Mr.A vett nekem ezt-azt.

2012. október 16., kedd

A Ward-kaland


A mai napom olyan szinten tré, hogy szerintem azt szavakkal érzékeltetni lehetetlen. Keltem, mint egy hercegnő, kalandoztam az aluljáróban, mint Indiana Jones, dúltam-fúltam, mint egy terminátor, s végül előadtam a napi nagy alakítást, mint dráma királynő.
Minekutána régebben eldöntöttem, hogy nekem kell egy könyv, nem volt kérdés, hogy amikor megjelenik, rögtön rávetem magam a legelső példányra, ami az utamba kerül.
Szerintetek, hogy jártam?

2012. október 15., hétfő

Az elmúlt hetem


Hogy milyen volt az elmúlt hetem, elvileg tegnap kellett volna összegeznem. A számítástechnika ördöge közbeszólt, mert a szolgáltató nem volt hű a nevéhez, nem szolgáltatott semmit. Kénytelen voltam elhalasztani mindazt, amit írni szerettem volna.
Úgyhogy, bocs a késésért, de íme, ilyen hetem volt.

Kedvenc vámpírjaim (csajok)


Kellett némi átfutási idő, de megszültem a kedvenc női vámpír szereplőimet. Nem volt egyszerű menet, a pasikat könnyebb volt kiválogatni. A nők mindig háttérben vannak, általában szeretőt / felet / menyasszonyt játszanak, törékenyek, nem tökösek, csak egyszerűen nők.
Szóval, most lássuk, kik az én kedvenceim. A felsorolás hasonló lesz, mint a múltkori pasis fejezetben. Az bejött. :)=

2012. október 14., vasárnap

Kettőt veszít, kettőt ront


Nem volt internet hétvégén, egyszerűen, nem szolgáltatott a szolgáltató. Még jó, hogy van. A következő napokban naponta többször lesz majd frissítés emiatt.

Most megtudjátok, miért nézett legutóbb butának Mr.A.

2012. október 11., csütörtök

Szerelem régen, és most


Kerekasztal címen azok az írások jelennek majd meg, melyekben a barátnőimmel taglaljuk egy-egy feldobott témával kapcsolatban alkotott nézeteinket… de nagyon szép körmondat volt ez… o.o
Barátnőmnél - aki a továbbiakban Zsuzsi néven fog futni – voltam, és megnéztünk egy félig életrajzi, félig fantasy filmet, John Cusak főszereplésével, ami A holló (The Raven) címen van elkészítve.
A film főhőse (Poe) a szerelmének megmentésén fáradozik. A lányhoz írt verseket, és olyan igazi szerelemnek tűnt, ami kettejük között van.
A film kapcsán elmélkedtünk arról, hogy a szerelem napjainkban tényleg nem olyan, mint volt, és ha nem, akkor miért?

2012. október 10., szerda

Állatkertben voltam


Szerintem, most beszéljenek a képek helyettem.

A nagy állatokról (elefánt, víziló, orrszarvú) azért nem adok képeket, mert bár aranyosak voltak, mégis olyan szomorúnak tűnnek, hogy azt leírni nem lehet.
Illetve, azért sem mutatok meg minden képet, mert készült vagy 300 darab.
Pár képhez azért, fűzök némi kommentet.

2012. október 8., hétfő

Dr. Karizs Tamás - Dr. Zacher Gábor: A Zacher, Mindennapi mérgeink


Olyan régóta vadásztam ezt a könyvet, hogy el sem merem mondani. A könyvtárban mindig ki volt kölcsönözve, nem tudtam olyan szemfüles lenni, hogy megkaparintsam valaki előtt. Röstellem bevallani, de nincs elég keretem, hogy megvegyem. Most, hogy voltunk édesapámat köszönteni a barátnőjénél, kapva-kaptam az alkalmon. Megláttam, és nagy boci szemekkel pilláztam Zsuzsira, hogy adja nekem kölcsön. Mondanom sem kell, hogy fél másodperc alatt elolvastam (ez nálam két napot jelent, mert nem tudtam folytonosan olvasni).
Gördülékeny írás, nem olyan, mint egy száraz szakkönyv. Mindenféle takarózás nélkül beszél a drogokról, alkoholizmusról úgy, hogy sok mindent megtanul belőle az ember, mégsem érzi azt, hogy az agya leterhelődött a könyv végére. Nem mellesleg az ország toxikológusáról is megtudunk egy-két dolgot.

2012. október 7., vasárnap

Legjobb védekezés a támadás


Bár tegnapra ígértem, sorozatot bámultam, ezért elmaradt a bejegyzés, ám ma elméletben többet is fogtok kapni tőlem.
Most elárulom, mit mondott Mr.A arról, hogy félek az alienektől.

2012. október 6., szombat

Rémélmények


Mindenki retteg valamitől. Most nem azokról beszélek, akik egy szép nyári napon ülnek a buszon, néznek kifelé, hallgatják a zenét, és egyszer csak minden fal rájuk akar borulni, megnyúlik az előttük álló útszakasz, hevesebben ver a szívük, a pulzus az egekben, a levegő fogytán.
Most azokról lesz szó, az olyan félelmekről, amiket látunk a filmeken, és olvassuk a könyvekben.

Aktualitást tekintve, két dolog miatt szeretnék most erről írni. Az egyik, hogy most lesz/ van a mozikban egy animációs film mindenki rémeivel körítve, akik éppen a „nyaralásukat” töltik, és rettegnek az emberektől. A másik, hogy az egyik csatornán pont ebből az apropóból kifolyólag készítettek reggel beszélgetést három kompetens személlyel.

2012. október 2., kedd

Kedvenc vámpírjaim (pasik)


Mostanság ismét előjöttek a vámpíros dolgaim, azaz, hogy sorozatokat nézek, filmeket, könyveket olvasgatok, melyeket már elolvastam vagy százszor. Szomorúan tapasztalom, hogy Drakulából, aki elméletileg egy szörny, helyes pasit varázsolnak. Vagy, hogy a vámpírok csillognak a napfényben. „Vegetáriánusok”. Mindig is inkább a Louis-féle vámpírok tetszettek a lányoknak, mert emberszerűek (de mégis vonzóak és veszélyesek). Pechemre nekem mindig a gonoszabbak tetszettek. Valahogy még a castingon is jól megválogatják, kiből lesz az igazán jó vámpír.
Most az én kedvenc vámpírjaimról kaptok egy körképet, és ne kövezzetek meg, mert nem az összes valaha fellelhető vámpír citálom ide, csak a kedvenceimet, melyek nem feltétlenül populárisak.