2012. december 30., vasárnap

Számvetések, elhatározások


No, eljött ez is. Az év utolsó napja. De most nem, nem úgy, hogy közeleg felénk egy akkora aszteroida, hogy nem is látjuk, hanem úgy, hogy elérkeztünk az óév végére. Én ezt még onnan is tudom, hogy beadandót kell írnunk.
Ki hallott már olyat, hogy az év utolsó napján, amikor minden jóérzésű ember duhajkodik, vannak, akik házi dolgozatot körmölnek?
Hát, mi.

Ám, ahogy róttam a sorokat, eljutottam egy elhatározásig. Mégpedig addig, hogy több mindent meg kell változtatnom, hogy még teljesebb életet tudjak élni.

2012. december 29., szombat

3T – avagy a Karácsonyi Terrorizmus

Azt hiszem, alkoholista leszek. Hogy miért gondolom ezt? Mert most is tojáslikőrrel a kezemben írom a soraimat Nektek. Másrészt, a zabáláson kívül erről szól a karácsony. Büntetlen evés-ivás.

Más nem lazít el igazán a pián kívül.
Hú, tényleg úgy hangzik mindez, mint egy AA-s kezdő monológja.

2012. december 27., csütörtök

A hobbit – Váratlan utazás


Több más között, Mr.A ajándéka karácsonyra az volt, hogy 26-án, amikor végre nem mentünk senkihez sem, elmentünk moziba, és megnéztük A Gyűrűk Ura előzményeinek szánt filmet. Vágytam fantasy-ra vagy mesére, lényeg, hogy most elég volt a szerelmes és karácsonyi filmekből, akciókból, gagyi horrorokból, vágytam valami másra, egy másik világra, amit most meg is kaptam.

2012. december 23., vasárnap

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!


Ünnepek előtti lidércnyomás


Eljött ez is. Az ünnepek előtti utolsó bejegyzés. Most értem a karácsonyi dolgok végére, szárad a padló, hűl a süti, ajándékok becsomagolva, és a ruháim is készek arra, hogy holnaptól teljes díszben pompázzak a család előtt.

Filmmaraton vol. 6.


Most kivételesen vasárnap reggel, illetve délelőtt adok egy kis néznivalót nektek. Mára még két bejegyzést terveztem, és úgy gondoltam, hogy filmajánlót két okból sem fogok karácsonykor kitenni. Egyrészt azért, mert nem karácsonyi filmek, és ilyen formán nem valók 24-én reggelire, másrészt valószínű, hogy nem is leszek gép előtt három napig.

Mivel a hét dolgos volt, ezért úgy gondoltam, hogy négy film bőven elég. Jórészt sorozatokat néztünk esténként, ha volt rá energiánk. Lessétek meg a műsorújságot, mert ami benne van, az ment most nálunk is.

Kivételt képeztek a most megemlítendők: Két tűz között, Boncasztal, A Bourne-hagyaték, Penge.

2012. december 22., szombat

Ünnepi készülődés



Most már biztonságban kijelenthetem, hogy túléltük a világvégét. Zsuzsi mondta reggel, hogy nehogy úgy járjunk, mint a Fehér zaj című filmben, hogy kinevetjük a majákat, és a végén beüt a krach.

Némely embereknek valljuk be, beütött. Mert úgy mazsoláznak mindenfelé, mintha minimum az armageddonra készülnének. Pespájzolnak, tülekednek, anyáznak, izgulnak, és finoman szólva is magasról tesznek arra, hogy másnak  is épp olyan égető szüksége van az utolsó napokra, mint nekik.

Kalandos héten vagyok túl.

2012. december 18., kedd

Lila boleró, édességek, újságok


Bár az is lehetne a bejegyzés címe: hogy "szerelmek, ízek, imák". Ebben a sorrendben. Amúgy nem tudtam, hogyan aposztrofáljam ezt a bejegyzést, mert kevés mindenről szól, de dugig van tartalommal. Szó szerint.
Tegnap volt egy kis bevásárlókörút Mr.A-val, és vettünk ezt-azt.

2012. december 17., hétfő

Filmmaraton vol. 5.


Vizsgaidőszak alatt megszaporodtak a filmnézős estek, viszont elmaradt egy filmmaraton, úgyhogy most kettőt kaptok az egyben. Nagyon hosszú lista következik, ezek a filmek vannak benne (azt hiszem, nem marad ki egy sem):
4 esküvő és egy temetés, Psycho, Resident Evil 5, Death Note 2, Őslények kalandorai: Új világ, A temetőkapu, Dexter 5, Huncutka, Vonzások és állatságok, Póktámadás, Tökéletes katona, A magány-nyomozó, Gyilkos hőség, Vámpíros film, Ötödik elem, Atomosztály

Most szembesültem a mennyiséggel. Olvasni is öröm lehet, hát még írni milyen volt. :)

Penészvirág (?)


Tegnap ismételten hosszú idő után találkoztam Vivi barátnőmmel. Mióta dolgozik, én pedig Mr.A-nál lakom, azóta valamilyen oknál fogva négy-hat havonta látjuk egymást. Persze, hetente vagy minden második héten beszélünk telefonon egy órát.

Az a legfurcsább, hogy telefonon örülünk egymásnak, de amikor ott vagyok, akkor mind a ketten megkukulva ülünk a konyhában. Ő várja, hogy megkérdezzem, amiért ott vagyok, én várom, hogy elkezdje mondani.

Általános probléma, hogy valahogy, ha egy-egy barátnőmnél ott vagyok, mindegyik a telefonját bújja, nézegeti a leveleit. Egy halom téma hever talonban, mert nem beszélünk róla. Nincs rá elég idő. Hetente egyszer öt-hat órába sem lehet bezsúfolni őket, pláne négy hónapot ennyibe.
S ilyenkor jönnek a hideg zuhanyok is.

2012. december 15., szombat

Dr. Toni Grant: A nőies nő – Avagy hogyan bánjunk a férfiakkal


Bevallom, már régebben elolvastam ezt a könyvet, de valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy írjak róla. Azért nem, mert nem tudtam, melyik részét ragadjam meg neki. Kimondottan most egy témára koncentrálnék majd, illetve a héten még a terveim szerint majd jön egy kis tipizálás a nők kapcsán a könyvből.

Kismenők és nagylányok


Ez a bejegyzés azóta érik, hogy az ismerősöm megszellőztette, hogy szerepel egy műsorban a Retek Klubon. Legalábbis, elhangzott, hogy „nézzétek ekkor és ekkor ezt a csatornát, mert benne leszek”. Alapjáraton kevés tévét nézek úgy, hogy konkrétan műsort nézek nem töltött filmet, de egyszer minden szemétre ráfanyalodik az ember.
Másfelől, nekem még azt tanították, hogy véleményt tudjak formálni valamiről, ahhoz ismernem kell. Ennek tekintetében leültem butulni a zajláda elé szerdánként, és bámultam, hogy egy rakat városi nő hogyan járatja le magát.

2012. december 10., hétfő

Elősör is: szeresd magad!



Azt hiszem, most erről a történésről írnom kell, mert úgy érzem, hogy eléggé fejbe kólintott, és valamire ráébresztett.
Vivi barátnőm ma közölte velem, hogy az elmúlt héten valami butaságot akart csinálni magával, és egy szerencsés véletlenen múlt, hogy még mindig két lábon jár a földön, nem pedig fekszik alatta.
Nem kertelek, az öngyilkossági kísérletéről szeretnék írni. Innen tovább csak az menjen, aki szeretne, és tudja, hogy bírni fogja.
Aki nem, annak pedig üzenem. Első és legfontosabb dolog: szeresd magad!

Programozók gyöngye: Ada Lovelace


Amikor elkezdtem ma használni a gépet, félig még kómásan, kávéval a kezemben, bozontos hajjal, zokni-póló kombóval ültem le. A gúgli szerint 197 éve született a hölgy, akiről most szó lesz. Én nem sokat tudtam róla, sőt, a semmi bőven kimeríti a fogalmaimat róla. Gondoltam, ezzel nem csak én vagyok így, ezért arra jutottam, hogy terjeszteni fogom.

Forrásom a wikipédia lesz, és bevallom, most elkurvulok kicsit, mert nincs ihletésem átfogalmazni sem. Előre is bocsánatot kérek, akiknek most az egyszer csalódást okozok. Ettől függetlenül, remélem, élvezni fogjátok.

2012. december 8., szombat

Mi lennék, ha... TAG


Ezt a TAG-et kitöltöttem két éve is, máshol le is írtam. Mivel mostanában nem történik velem semmi, hiszen itthon ülök, és tanulok vizsgákra, nem lesz sok tartalmas bejegyzés, persze, azért igyekszem, hogy két hónap ne ilyenekkel menjen el, hanem legyen némi értelmes is. Az ilyenek által pedig, maximum egy fokkal jobban megismertek majd.

Egy-két dologgal még kiegészítettem, amiről úgy gondoltam, hogyha nem embernek születtem volna, akkor lehetnék az is.

2012. december 5., szerda

Motivációs tábla-mágia


Jelentem, megvettem életem első Cosmopolitanjét. Nem mondom, hogy az utolsót is, mert sose mond, hogy soha. Szóval, már nem vagyok Cosmo-szűz.



Sosem tartoztam ahhoz a generációhoz igazán, akik Dr. Szöszi és a Szex és New York hatására, minden női magazint megvásárolnak. Lehet, hogy a saját koravénségemből adódik, de én Nők Lapjás voltam világ életemben, mára pedig, leredukálódtam a pszichológiai magazinok szintjéig.
Az egyik feminista tanárom is szétszívta a Cosmo vérét az egyik órámon, hogy ebből az újságból azt lehet csak megtudni, hogyan kell a csilláron lefelé lógva kielégíteni a férfiakat úgy, hogy az előszobában vár egy kecske.
Most kellemesen csalódtam. Olyan, mint a mai tipikusan női oldalak, műsorok és újságok. Csillámos-rúzsos-sminkes-ruhás.
Egy cikk ütötte meg a szememet csak, ami a 106. oldalon olvasható: „Tűzd ki a vágyad, hogy megkapd! Varázsolj motivációs táblával”


2012. december 4., kedd

Az ártatlanság három éve


Van egy ismerősöm, Hugó. Hugó fiú, magas, jóképű, két teljesen egymáshoz nem illő szakmája van, viszont teljes egészében egy párkapcsolati nonszensz. Az elmúlt három évben, minden féle-fajta nővel összeakadt, akikből talán egy is elég lett volna.
Nem tudom, hogy erre mondják-e, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, de ha igen, akkor neki háromszorosan is kijutott a „jóból”.
Lássuk ezt a nem éppen Valentin-napi történetet.

Felkészültetek?
(a neveket elváltoztattam)

2012. december 3., hétfő

Jack és Sarah


A minap megláttam, hogy adja az egyik csatorna, és nem volt kérdés, hogy tanulok-e vagy ezt nézem. Gyerekkorom óta az egyik legkedvesebb film számomra, és kényszert érzek arra, hogy mindenkinek ajánljam. Aki érzékeny, az előtte tárazzon be egy százas csomag zsepit. 

A félvilági hölgy: Bella Otero


Félvilági hölgyek azok a táncosnők voltak, akik úgymond a szegény lányból végzet asszonyává váltak. Ilyenek voltak mondjuk a Moulin Rouge táncosnői is. Ezek a hölgyek az arisztokrata és a polgárság felső rétegéhez tartozó nők mellett kiemelt szerepet kaptak. Fő mozgatórugójuk a pénz volt, ennek megszerzése érdekében pedig, bevetették a csábítás művészetének minden rejtett és tanított fortélyát. Az ő életvitelük miatt uralkodott el az a nézet is, miszerint a párizsi nők könnyűek, hiszen az átutazó idegenek jórészt velük találkoztak.
A félvilági (demi monde) hölgyeket több részre is lehet csoportosítani. Bármilyen szempontból is tesszük, a paletta változatos lesz.
Az előkelő vendégek teendői között hivatalos, fontos szerepet töltöttek be, naplókban külön programok voltak.
Öltözékük, kiegészítőik, frizurájuk és a környezetük is külön fogalom lett a divatteremtésben.



Akik a legnagyobb hírnévre tettek szert, azok: Emilienne d’Alencon, Liane de Pougy, Cléo de Mérode és a cikkem főszereplője, Caroline Otero, akit egyszerűen csak Bella (szép) Otero-nak neveztek.
Ha a nevük nem ismerős, elődeiké biztos az lesz: Madame Dubarry és Pompadour, valamint Diana Poitiers.
Mindegyik hölgy a semmiből küzdötte fel magát az előkelő kurtizán szintig. d’Alencon statiszta volt a párizsi színházaknál. Mérode a párizsi Opera balettkarában táncolt. Pougy pedig, egy bűvész segédje volt.
Szintén a Folies-Bergére-ben tűnt fel egy lány, aki később a legismertebb félvilági hölgy lett: Caroline Otero.

2012. december 2., vasárnap

Filmmaraton vol. 4.


A vizsgaidőszak miatt kimondottan sok filmet nem néztünk meg, esemény annál több történt, igyekszem majd mindent szavakba önteni. Ám most jöjjön egy maroknyi film a hétből, amelyek szerintem eddig a legvegyesebb értékelési képet adják.

2012. november 30., péntek

Nem tudom... még most sem


Mindig vannak olyan szavak, amiket gyakrabban használunk, mint az összes többit. Az egyik barátnőm állandóan a „jólkivan” szóösszetételt használja, egy másik időről-időre elővesz egy-egy kedvencet. A tanáraink a „kvázi”-val operálnak. Azonban van két olyan szó, amitől két másodperc alatt a plafonra mászok.

Nem, nem. Ez nem az igen, és nem is a nem. Vagyis, utóbbi félig, mert a „nem tudom”-ról beszélek. Ilyen nincs. Mert az egy dolog, hogy vagy van információm, vagy nincs, de ezzel a két szóval nyugodtan álomra hajtani a fejet gázos.

2012. november 27., kedd

Piaf


Ez a bejegyzés most rendhagyó filmajánló lesz, de szeretném, ha jobban megértenétek a szóban forgó hölgyet, illetve, ez egy remek alkalom arra, hogy szóljak, vizsgaidőszakom van, szóval kevés és kevésbé értelmes bejegyzések látnak majd napvilágot, mondjuk TAG-ek.

Régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet, mert az énekesnőt szeretem, imádom a drámákat és az életrajzi ihletésű filmeket. Most sikerült hozzájutnom ehhez a filmhez. Kimondottan nem a sztori bilincselt le, hanem az énekesnő személye.

2012. november 26., hétfő

Papás-mamás


A vasárnapom nem volt a legfelemelőbb tény az életemben. Valahogy bejött az a törvény, hogyha az ember pénteken nevet, akkor vasárnap sírni fog. Gondoltam, hogy ez nem képletes dolog, és bár nem hiszek a babonákban, azért ez eddig mindig bejött. Most nagyon vicces volt a péntekem, mert Mr.A-val végighülyültük az egészet. Megjött a vasárnap, a bús idő, és ha bajnak jönnie kell, akkor csőstől jön.

Elmesélem, hogy esett meg eddigi életem legégőbb találkozása.

Filmmaraton vol. 3.


Adós vagyok egy kiadós filmlistával.

A héten négy napot is együtt voltunk Mr.A-val (én nem dolgozom, ő random szabadnapokat kap). A termés a következő:
Betépve, Apollo 18, Fringe 3. évad, Dexter 4. évad, Wonderful Days, Rumnapló, Feláldozhatók 2., Batman – A sötét lovag felemelkedés, DevilMan, Feltámad a vadnyugat, Gördülő kung fu, Battle Royale, Abraham Lincoln, Szívtiprók, Szex és New York 2., Életrevalók.

2012. november 24., szombat

A pasi, ha jótékonykodik


Csütörtökön volt egy pótóránk a Kossuth Klubban. Szegény tanárunk még mindig beteg volt. Azért is szeretem őt, mert nem az a száraz, leadom az anyagot, és utána vizsgázunk stílust követ. Minden órára hoz valamilyen idézetet, amitől máris boldogabban áll hozzá az ember az órához. Most, családias légkörben töltöttünk el fél órát, megbeszéltünk ügyes-bajos dolgainkat, és közben csokit majszoltunk.
Hozott nekünk bonbont.

De nem is erről szerettem volna írni, hanem egy momentumról, amit szerintem meg kell említenem mindenképpen.

2012. november 23., péntek

Girl thing


No, ma is megjártuk Mr.A-val a kínait, Emilinek segítettem ajándékot vadászni. Nem sok sikerrel.

Íme a hét sütemény és zsákmány termései.

2012. november 21., szerda

Csajok



Na nem, mintha nagyon tagadnom kellene, de a Szex és New York után kellett valami hasonló sorozat. Szerintem nem csak nekem, hanem úgy a világnak is. Én megnéztem, az első rész után egy évig nem is kerestem a többit. Most mégis egy nap alatt bedaráltam az első évadot, és szomorúan mondtam magamnak, hogyha ilyenek a mai modern amerikai (szingli) lányok, akkor baromi nagy gáz van.

2012. november 20., kedd

Szex és New York 1. mozifilm


Ciki, nem ciki, én szeretem a filmet és a sorozatot is, mert tudok vele azonosulni. Minden részben megtalálom a hibáimat, minden szereplőben van egy kicsi belőlem. A sorozat megvan, és néhanapján előszedem, hogy belelessek, a filmet pedig, a minap Zsuzsival néztük meg egy csajos nap keretein belül. A könyveket is többször forgattam már, mint kellene, és lehet, hogy nincs mindenki velem egy véleményen, most akkor is erről fogok beszélni.

Farkasfiú ugatja a Holdat


Nem mondom, hogy én lennék a világ legtökéletesebb barátja, viszont szerintem mindenki ismeri az érzést, milyen az, amikor elveszt egy barátot. Nem ideiglenesen, mert majd úgyis fogunk beszélni karácsonykor, hanem úgy véglegesen. Persze, egyszer összefutunk, és akkor majd örülünk egymásnak, de lehet, hogy ez az egész csak az én fejemben létezik.
Linda a múltkor azt mondta, hogy „de jó, végre neked is lesz egy celeb barátod”. Nem, kösz, de nem lesz, és nem is szeretnék igazán egy olyat. Egyszer már írtam máshol a bezzeg-emberekről, de az a tapasztalatom, hogy aki az árnyéban is elfelejti, hogy létezem, az a fényárban sem lesz másmilyen.

2012. november 18., vasárnap

Filmmaraton vol.2.


A héten nem néztünk igazán filmeket. Sétáltunk, vásároltunk, és tanultunk. Iskolában voltunk, nem volt igazán kedvünk és időnk sem arra, hogy a tévét bámuljuk. Azért hozzá kell tennem, hogy a következőkben nem szerepel a Fringe sorozat harmadik évada. Még nem végeztük ki – van még két rész -, és ettől teszem függővé a második etapos pontozást és véleményt.

Miss Godzilla


Oh, igen. Nem kenyerem, hogy valakit az alapján jellemezzek, ahogy kinéz. De erről a lányról már az első cselekedete után azt mondtam, hogy találó neki a Godzilla-lány megszólítás. Nevezzetek sok dolognak, de úgy vagyok vele, hogy aki van annyira elborult elme, hogy hirtelen felindulásból bánt mást és akkora, mint egy hegyomlás, azt igen is, nevekkel illetem.

Ő igazából nekem senkim. Nem tudom a nevét, sem azt, hogy miért olyan, amilyen, de most egy negatív felhangtól túlfűtött poszt következik.

2012. november 17., szombat

Csúcsjárat


Ma itthon serte-pertéltem, amolyan itthoni játszóruhában. Semmi smink, laza, kócos copf, fekete, kinyúlt zenekaros póló, lila rövidnadrág, rózsaszín papucs. Az itthoni semmittevéshez (tanulás és takarítás) nem kell más szerintem. Főleg ramaty állapotban akkor vagyunk, amikor nem számítunk vendégre. Énekelünk, táncolunk, jobban leharcoljuk magunkat, mint amúgy.

2012. november 15., csütörtök

Tunika és fini süti kombó


Ma is voltunk Mr.A-val erre-arra. Kaptam tőle egy szürke, kötött, rövid ujjú tunikát (mert kinéztem magamnak Emiliét), sok-sok bugyit (amiről nem készítek képet).




Aztán magától készített rákóczi túróst. Nyamiiiiiiiiiiiii….
Most igazán jó lett annak ellenére, hogy kicsit hülyültünk a habbal. Egymásra kentük, meg miegymás apróság… *pajzángondolatok*



Voltunk kacsákat is etetni, hogy meglegyen a heti melegségérzet a szívben, majd jövő héten megint. Képet most nem csináltam.