2019. november 16., szombat

Szent Mihály-kápolna


Rengetegszer jártam már a Margitszigeten, és el is mentem emellett a konvent mellett. Kívülről mindig megnéztem, de a kapuja eleddig zárva volt. Legutóbb nyáron jártam arra, és legnagyobb meglepetésemre nyitva volt.

Szóval, most némi képcsokor következik az újjáépített Szent Mihály-kápolnáról.

2019. november 13., szerda

Cixin Liu: A sötét erdő


„3/2”
„A háromtest-trilógia 2.”

Az első rész után vártam ezt a kötetet, viszont pont úgy jártam vele, mint az elődjével. Nehezen rázódtam bele, főleg a kötet első felében, ugyanakkor a második része egészen magába szippantott.
Igaz, amikor megláttam, hogy jóval vaskosabb az első résznél, picit megrettentem, és már előre sajnáltam a telefont, hogy nem fogom letenni, mert mellé fogok olvasni, hogy megértsek ezt-azt.

2019. november 11., hétfő

Társasjáték


Emlékszem, anyukám munkahelyének jóvoltából mindig Balatonon nyaraltunk, és az egyik ilyen alkalommal szinte végig esett az eső. Nem nagyon tudtunk mit csinálni, biliárdoztunk és társasoztunk. Életem talán első Gazdálkodj okosan! partiját két napig nyomtuk. Később lett egy sajátom, és azzal is tudtunk szívni családilag, főleg, amikor édesapám sorra húzta ki a fizess jellegű kártyákat, és lépett ilyen mezőkbe.

2019. november 10., vasárnap

Film turmix


Az utóbbi időben vettem észre magamon, ez úgy körülbelül az utóbbi fél év, hogy motiválatlan vagyok. Teljesen hiányzik ez belőlem. Ez az írásaimon, a blogokon meglátszik, de belül még sivárabb a dolog, mint amilyennek tűnik. Rászoktam két edzős ember videóira, egyszerűen ők adtak egy plusz löketet a mindennapokban, még ha mondjuk, közöm sincs a testépítéshez.

Aztán végül is, több film is összegyűlt, amiről írnék, és most arra gondoltam, mivel az alábbi négyről ugyanazt tudnám elmondani, egy csokorba szedem őket. Számomra ezek mind a kitartásról szólnak, és nem azt mondom, hogy megnéztem és felszívtam magam, hogy jó, akkor most kemény leszek, mint a kád széle, de inspirálóak voltak, elgondolkodtattak.

2019. november 7., csütörtök

Túrós ló


Egyik este nézegettem a régi írásaimat, és azon kezdtem el röhögni, hogy rohadt sok hibát vétettem itt-ott, főleg vessző témában. Olyan helyen is van vessző, ahol teljesen indokolatlan. Aztán elkezdtem úgy olvasni az adott írásomat, hogy a vesszőnél felvittem a hangsúlyt, és rájöttem, hogy a fejemben oda tettem hatásszünetet, viszont a mezei olvasó nem biztos, hogy annyira drámai lelkülettel rendelkezik, mint én akkor, amikor írtam.

Nem szoktam mások nyelvtani hibáin rugózni, persze van, hogy töményen már bántja a szemem, de nem teszem szóvá.
Viszont, ami az utóbbi időben fület szúrt nekem, az pár embernél egy közmondás. Méghozzá az alábbi: