2017. július 9., vasárnap

Viki, hopp!



Az utóbbi pár hét piszok nehéz volt lelkileg. Történt pár olyan dolog, amit minden jel szerint nagyon nehezen dolgozok fel. Egy ember pedig elintézte, hogy mindennek tetejében totálisan megpadlózzak. Ezért heveny, kétoldali emberundorban tengetem a mindennapjaimat. Ebbe a szerencsétlen nihilbe érkezett meg Viki, aki szabira jött haza. Féltem egy kicsit, mert ő még a mételyes oldalt nemigen látta élő-show keretein belül. Tudjátok, nem szerettem volna lehúzni, mégis vártam haza, mert ő azon kevesek egyike, aki ismer, mint a rossz pénzt.

2017. június 13., kedd

Off: Magamba záródom



Nos, aki nem követ Facebook-on, az nem tudja, de elég volt most egy időre. Kicsit hallgatásba vonulok, vagy szünetre megyek, kinek hogy tetszik.

Az az igazság, hogy tegnap jöttem rá arra, hogy a kis lila-fekete világom nem bír el mindent, sok minden nekem fontos dolog látja kárát a mindennapjaimnak, s mivel érzelmi író vagyok, semmi kedvem nincs ahhoz, hogy rátekeredjek egy-egy témára, az unalomig ismételjem, másfelől, momentán semmi újdonságot nem tudok adni nektek, amit ti, mint Olvasóim megérdemelnétek.

Rengetegszer kezdtem úgy a bejegyzéseket, hogy „bocsánat, de”. Rengetegszer írtam, hogy a törlésen gondolkodom. Rengetegszer agyaltam azon, miért jó az abbahagyás és az újrakezdés.

Most úgy gondolom, el kell mennem kicsit, mert tartozom magamnak, nektek, a blognak annyival, hogy nyomok most egy megálljt az egészre.
Nem zárok be, nem törlöm, fogalmazzunk úgy, hogy velem együtt a blog is, és a honlap is vérátömlesztés alatt lesz.

Nem mondom, hogy nem lesznek random bejegyzések, ha eszembe jut valami halaszthatatlan közölnivaló, viszont nem tudom, ez a szünet mennyi időt fog felölelni. Napokat, heteket vagy hónapokat. Töltekezni szeretnék, mert úgy érzem, elfáradtam, és nem bírom.
S annál nincs rosszabb, amikor a hobbi kötelességgé válik.

Nem találom a hangom, az agyam, a gondolataim, az ihletem, az energiám.
Kliséből szórakoztatni pedig, nem szeretnék, és nem is tudok.

A döntés a tietek. Kitartotok egy kicsit a szünet alatt, vagy sem. Instán megtaláltok, Facebook-on is, a levelekre is válaszolok. Csak kell egy kis áramszünet.

Jó nyarat mindenkinek!
Pusszantás,
D.

2017. június 10., szombat

Hemümön át a világ: Defektesek



Olyan ritkán írok, hogy néha azon kapom magam, elfelejtettem, hogy is kell csinálni. Azt azért halkan megjegyzem, hogy az utóbbi időben más volt az életfeladatom, azzal és azokkal most szívesebben foglalkoztam.
Ez a pici monológ rajtuk keresztül csatlakozik a mai témánkhoz.

Ugyanis, arra jöttem rá általuk, hogy mindenki defektes. A legtöbb esetben annyira félünk a rossz dolgokról, hogy közben lemaradunk a jókról is, esetenként a saját életünkről, elfogy az időnk, aztán csak ott állunk meggyötörve az út szélén, hogy hohó. Hogy mire gondolok pontosan?
Arra, hogy olyan színes az utunk, hogy a végén észre sem vesszük, hogy mi magunk is defektessé válunk.

2017. június 1., csütörtök

A galaxis őrzői vol. 2.



Még adós vagyok ezzel a filmmel, amit lassan most már két hete láttam.

Bár lenne egy válogatáskazim walkmannel, és elmehetnék egy másik bolygóra. De komolyan, néha ezt kívánom. Valahogy összekertészkednék magamnak egy Grootot, és élném űrkalózi világomat.

Főleg, amikor megtudod, hogy a kisfilm után is van még egy kisfilm, úgyhogy gyakorlatilag életemben először ültem végig egy stáblistát. Vagyis, az első kettőnél még ültem, a harmadiknál már álltam a mozi személyzete mellett. Hiába, néha béna amatőr tudok lenni.

Lehet, hogy ez is picit spoileres.

2017. május 29., hétfő

Alien: Covenant



Mikor? Mikor tanulják meg az emberek a két legfontosabb dolgot, ha idegen bolygóra mennek?
1) Nem válunk szét, főleg, ha hullanak a társaink.
2) Nem nézünk bele tojásokba.
Mondjuk, ezt most már kiegészíthetjük a harmadik legfontosabb dologgal.
3) Ne higgy a robotoknak.

Megveszek az Alien könyvekért és filmekért, szívfájdalmam, hogy nem mernek a jó sztorikhoz, ötletekhez hozzányúlni, hanem maradni akarnak a kaptafánál, mintegy biztonsági játék. Ezt a filmet is nagyon vártam, mégis féltem tőle.
Picit SPOILERES bejegyzés lesz.

2017. május 28., vasárnap

Visszatérés



Ez a cím olyan, mint egy rossz Vámpírnaplók rész alcíme. Hiába, kiestem a gyakorlatból.

Rettentően rossz blogíró voltam az utóbbi egy hónapban. A baj csak az – illetve nem baj -, hogy az írás, mint olyan, meg sem fordult a fejemben, egyáltalán nem hiányzott. Egyrészt volt egy munkahelyváltásom, másrészt elkezdtek jó irányt venni a magánéleti dolgaim, és mivel azok hajtásával voltam elfoglalva, valahogy mind a honlap, mind a blog háttérbe szorult. Ezekről annyira írni nem szeretnék, tudja, aki tudja. Úgyhogy, két filmmel vagyok még adós nektek – A galaxis őrzői, Alien: Covenant -, illetve voltam múlt héten hétvégén Körmenden Olcsinál.

2017. május 16., kedd

Retró túra



Szombaton voltunk egy kis retró túrán Gyöngyösön. Azt gondolom, annak mindenki utána tud nézni, aki szeretne rajta részt venni, hogy miként megy ez. 130 éves a mátrai turizmus, és ennek köszönhetően egy élménnyel gazdagabb lettem.

Amikor apuék közölték, hogy mi bizony kalandozni megyünk, akkor nem tudtam mire vélni, mitől is lesz retro a történet. Aztán persze kiderült, és volt Manci néni, kiskacsák, betyárok, kilátóvá vált olajfúró, és nem kevés jégeső.