2017. október 18., szerda

Jane Yolen: Csipkerózsa



A borító megfogott, talán harmadszori nekifutásra landolt a kosárban egy antikváriumban. S legalább ennyiszer néztem rá, mire kezembe vettem. Eleinte olvastam is, meg nem is, aztán gyorsan az ágyhoz ragadva maradtam. Nem hosszú, nem erőltetett, és nem annyira hatásos, mint amennyire sokan a témától várnák.
Ez egy kissé hosszú és őszinte ajánló lesz.

2017. október 17., kedd

Nagykifli - A szürreális, normális



Jó leckét kaptam az élettől az elmúlt napokban. Nem, egyáltalán nem rosszat. Sőt. Azt hiszem, megérte ráfognom a shot gunomat a Sorsra, vagy Flidais hallgatott meg az erdőben, nem tudom.
Csak azt, hogy pár hete még sírva röhögtem a „válassz egy tortát, megmondom, mi vár rád a jövőben” típusú, unaloműző bejegyzések végkifejletében: mind azt írta, megismerek valakit, nagy szerelem jön, júúúújdejólesznekem.

2017. október 1., vasárnap

Kirándultam, eltévedtem



Napok óta azt érzem, mennem kell. Mindegy hova, csak ne itthon üljek a négy fal között, mert be fogok csavarodni. Ha jól belegondolok, nincs olyan nagy egetverő problémám, pusztán elegem van az emberekből, hogy itthon punnyadok, amikor élvezhetném a természet nyújtotta lehetőségeket is.
Csak éppen, apu elvan – utóbb nyaralni volt -, Andris kipiheni, hogy pihen egész héten, a munkatársamnak semmire nincs ideje, más ugye, nem itt él, vagy pedig, olyan emberek vesznek körbe, akik nemhogy kirándulni nem mennek el, de az is fizikai fájdalmat jelent nekik, hogy a szobából elmenjenek a boltig.

Így jutottam arra az elhatározásra, nekivágok ezúttal egyedül az erdőnek.

2017. szeptember 29., péntek

Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák



„Sötét vágyak vadásza 9.”

Fogalmam sincs, hogy hol láttam, de azonnal berezonált a vezérhangya az agyamban, hogy nekem kell ez a könyv. Halomban várnak az olvasatlan kötetek a polcaimon, mégis van olyan, ami felülírja az összes többit. Aztán ezekkel leülök, fogom a kis kakaómat, és úgy, ahogy vagyok, befalom az oldalakat szép sorrendben. Most is ez történt, mert még a buszmegállóban állva is olvastam a tűző napon, mert nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.

Persze tudtam, hogy ezzel a kötettel is úgy fogok járni, mint a Síron túli szeretővel. Azért fog a szívemhez nőni, mert egyrészt a főszereplőt „akarom”, másrészt, mert megint egy olyan életszakaszban vagyok, amikor sokat jelentenek a kinyomtatott sorok.

2017. szeptember 28., csütörtök

Darkling TAG



Az utóbbi időben rettentően kevés blogot olvasok. Rendszeresen legalábbis csak azokat, akikre régóta fel vagyok iratkozva, újakat gyakorlatilag nem. A minap azon is mosolyogtam, hogy egyetlen YT-csatornát bámulok, ha van rajta valami új, a többit nem bírom végignézni. Nem bírok ki egy 10-30 perces videót úgy, hogy ne kezdjek neki valaminek, akkor meg már nem arra figyelek. S sok blog is olyan lett, hogy átpörgetem, mert termékteszt, meg termékteszt, meg termékteszt, ami valahol hasznos, csak éppen, én azokat nem használom.

Szóval, a kis világom eléggé beszűkült, és ahol ezt a TAG-et is kiböktem, ott is írtam, hogy tőle lopkodom most ezeket. Szóval, a Perelin blognak köszönöm, hogy serényen töltöget, mert így néha én is felelek a kérdésekre.

Ami ez esetben azért volt mulatságos számomra, mert én nem tudom magam bekategorizálni, billegek a rocker vagy metálos között – fingom nincs a különbségekről -, de goth utoljára gimiben voltam, ha voltam igazán egyáltalán. Attól meg, mert szeretem ezt a fajta zenét is, meg van fűzőm, nem tenném bele magam ebbe a csoportba.
Szóval, ennek tükrében jöjjenek a válaszok.

2017. szeptember 25., hétfő

Body szubjektív 2.



Megszenvedtem a második etappal. Igazából nem szeretném csűrni-csavarni a fogadd el magad témát, szerintem múltkor átment a lényegi üzenet. Remélem.

Most csak kiegészíteném azt, amit korábban írtam.