2018. augusztus 19., vasárnap

Filmturmix


Teljesen úgy emlékeztem, megírtam egy filmes bejegyzést, aztán most délután, amikor arra gondoltam, hogy kipakolom, rájöttem, én ugyan nem írtam meg semmit. Ellenben tegnap vagy hat filmet néztem szimultán, mindből negyed órás etapokat láttam, mert mindig csak a reklám erejéig kapcsoltam oda. Aztán mindenhol reklám volt.

Most így, jó pár hetes csúszással próbálok visszarázódni a vasárnapokhoz.

2018. augusztus 18., szombat

A Hangya és a Darázs


Azt hiszem, elsején néztük meg. Elenyésző kivétellel szeretem a képregény-filmeket, párat kifejezetten moziban bámulok szívesen. Ne kérdezzétek, miért, bár lehet, mert látványfilmre örömmel beülök. Idén is jó pár tervbe volt véve, mégis ezt sikerült csak abszolválni. Egyszerűen így alakult, nem nagyon mozdultunk meg az idei filmekre, amit kicsit sajnálok. Meg azért is, hogy igen erőteljes csúszásba kerültem ezzel a bejegyzéssel. Persze, például örülök, hogy a Fekete Párducra nem áldoztunk, mert szerintem rossz lett.

Sokan nem szeretik a Hangyát, sem a karaktert, sem pedig az előző filmet, nekem tetszett a humora, szóval, szerettem volna megnézni ezt is. Kíváncsi voltam, hogy folytatják. Nos, nem csak az előző filmet kell látni, hogy tudjuk, hol vesszük fel a fonalat. Lehet, picit spoileres lesz.

2018. augusztus 16., csütörtök

V. Országos Goth Találkozó – nemgoth szemmel


Nem vagyok goth; egész eddigi életemben kábé fél évig, ha annak képzeltem magam, az se most volt, de képpel meg van örökítve. Valamiért talán ezért is voltam kíváncsi, illetve itt-ott láttam, hogy párszor már szervezésre került, és most gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, elmegyek.

Igaz, úgy volt, hogy nem egyedül megyek. Eleinte Andris nagy mellénnyel állította, hogy érdekli, aztán végül mégis csak inába szállt a bátorsága, pedig Zsófi is többször rákérdezett, jön-e? Én nem erőltettem, gondoltam, így se leszek totál magamban. Úgy voltam vele, bármilyen is lesz, legalább Zsófiékkal találkozok, meg hátha találok olyat, aki kint lesz, olvasom, vagy ő engem.

Talán ebben a TAG-ben volt kérdés, amire azt a választ adtam, hogy újra megválaszolom, ha egyszer önként sétálok be gothok közé. Nos, magabiztos vagyok-e? Nem, pont úgy éreztem magam, mint bárhol máshol, de tartom azt is, hogy ez sem volt másabb találkozó, mint bármi, amin eddig megjelentem.

2018. július 31., kedd

Pórázon


Beszélgessünk kicsit a felelős állattartásról.

Múltkor… múltkor, már vagy két hete, szombaton sétára mentem a Tökivel*. Ami nem is baj, neki is mozognia kell, meg nekem is, hol rövidebb, hol hosszabb távra megyünk. Ezen az ominózus szombaton, gondoltam, annyiszor húzott már a lakópark felé, hogy menjünk arra.

2018. július 25., szerda

Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb


„A luxuscipők veszélyes vonzereje”

Egyszer azt írtam, nem írok olyan könyvről, ami nem tetszett. Nem szeretném senki kedvét elvenni az olvasástól, mert ez nem arról szól. Most is kattogtam, írjak-e erről, vagy ne, aztán mégis úgy voltam vele, ha netán van valaki, aki döntésképtelen a könyvet a kezében tartva, ám legyen. Végül is, nem rossz, és lehet adni egy esélyt neki.

Mondjuk, én a magas sarkaktól valamennyire távol állok, így kissé nehézkes volt belemerülni.

2018. július 24., kedd

anyám!


Három hete néztem meg először az anyám! című filmet. Azóta még kétszer. Ritkán van olyan film, ami hatással van rám, utoljára talán a Mártírok volt ilyen, de ehhez képest az nem volt ennyire hatással rám. Ehj, de szép szóismétlés.
Amikor először megnéztem, akkor majdnem elsírtam magam, és éjjel többször is felkeltem, annyira felzaklatott. Aztán másodszorra már inkább csak kattogtam rajta, harmadjára felfedeztem az apróbb jegyeket.

Rendhagyó filmajánló, inkább amolyan elmondom a gondolataimat, és SPOILERES.
(csúnya mondandóm lesz, szóval az érzékeny lelkek ezt most ne olvassák el)

2018. július 23., hétfő

Hosszú út tükrökkel


A minap az egyik ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy a lemondás és a változtatás tényleg ugyanaz-e? Ő is, én is keressük a lelki békénket a magunk módján. Ő jelen pillanatban elment egy meditációs tréningre, amit 21 napos böjtnek kellene követnie, ezt három napig bírta. Csak ültünk a konyhában, tőmondatokban beszélgettünk erről, illetve, csak ő, mintha szégyen lenne, hogy nem sikerült ez a pár nap. Megbukott?

Szerintem nem. Csupán vannak olyan helyzetek, amikor akárhonnan nézem, akárhogy nevezem is, nem működik a váltás, mert annyi lelki terhet cipelünk, hogy képtelenség még valamit lenyesni a boldogságzónánkból.
Ugyanis, egy böjt miről szól? Megvonsz magadtól dolgokat. Általában azt, ami fontos neked. Húst, tojást, cigit, csokit, szexet, tök mindegy. Nem egyszer próbálkozott egy barátnőm letenni a cigit. Mikor? A legnagyobb lelki válság közepén. Nem ment neki.