2018. október 15., hétfő

Müller Péter: Részeg józanok


„Ötven év múltán”

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mint macska a forró kását. Nem azért, mert fenntartásaim voltak, pusztán, mivel nem az enyém, vártam a soromra, illetve eddig nekem Müller Péter a Nők Lapja hasábjain működött igazán, és nem szerettem volna, ha oda a varázsa.

2018. október 14., vasárnap

Filmturmix


Van egy bevallanivalóm, ássatok érte el nyugodtan. Nagyon tetszik a Netflix kínálata. Sokkal jobb filmek, sci-fik vannak ott, mint ami megjelenik nálunk, ami az átlag fogyasztónak megfelel. Azt hiszem, tüzetesebben körbe kell néznem ott.

2018. október 10., szerda

Altered Carbon idézetek


RichardMorgan könyvéből készítettek sorozatot, amitől valamelyest féltem. Hogy ejtik ki majd a Kovacs nevet? Mivel sci-fi, mennyire lesz elcseszett? S végül, de nem utolsó sorban, mivel könyvsorozatról beszélünk, elnyújtják? Maradnak-e megválaszolatlan kérdések? Mennyit visznek át a következő évadba (ha lesz)?

Nos, a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Tök szépen mondják, hogy Kovacs, és ahhoz képest, hogy sci-fi, nem volt nyálas. Nem volt hosszú, és pont annyit jutott, amennyi maradt. Most már csak azon remegek, hogy lesz-e második évad? S milyen lesz benne Takeshi, mert ugye, a második könyvben új burka van. Ebben nagyon tetszetős volt.

De kiírtam belőle pár idézetet.

2018. október 7., vasárnap

Filmturmix


Üdv újra a filmes vasárnapunkon! Számomra tényleg hihetetlen, hogy van, aki megjegyzi, hogy elmaradtak ezek a bejegyzések, de most három nap alatt daráltam be sok filmet, most volt időm. Megérzem ám ezt a függőségemet, mert amikor nem jutok elég filmhez (és könyvhöz), akkor valahogy nem találom a helyem a világban. Jobban elszórakoztat, mint a zajláda.

2018. október 5., péntek

Hajamban az erőm


Olvastam valahol az elmúlt napokban, hogy a fodrász vajon mit gondol, ha ránéz a hajamra?

Valószínű azt, hogy a masszív mételyes önutálat mocsarának alján ülök (már egy ideje).

2018. október 4., csütörtök

Kápolnásnyék


Adtunk a szarnak egy pofont. Történt ugyanis, hogy Andris önállósította magát, kitalálta, hogy menjünk le Kápolnásnyékre, mert van ott egy kúria. Két hét tervezgetés (elfelejtettünk vonatot nézni) után le is jutottunk. Pici séta után meg is érkeztünk a célponthoz, amit zárva találtunk. Emberek, munkások voltak ott, viszont bent sötét volt, az ajtó nem nyílt ki. Hiába volt kiírva, hogy minden nap 10-18 óra között nyitva, mivel az időszakos kiállítás (ami a meglepim lett volna) lejárt, így bemehettünk a kertbe, kívülről megnézhettük a kúriát, de nagyon mást nem tudtunk csinálni.

2018. szeptember 25., kedd

Impressziók. Monet-tól Van Goghig, Matisse-tól Warholig


Múltkor ezért a kiállításért mentünk Debrecenbe, amiből egy jó nagy városnézés lett a végén.


Amúgy, ne kérdezzétek miért, de állandóan szecessziót akarok írni/mondani impresszió helyett. Még a képeket is a „szeci” mappába mentettem fel.
Maga a stílus nem a kedvencem. Hiába a 19. század egyik meghatározó irányzata, hiába jelent meg a festészetben, irodalomban, szobrászatban és zenében, valahogy kevésbé vannak rám nagy hatással az alkotók művei.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vicces, amikor mindenki közvetlen közelről bámulja a pöttyöket, míg messzebbről sokkal jobban lehet szemlélni a képeket. Jó, egy-kettőbe én is belebújtam, mégis egy Monet képet képes voltam a terem közepi puffról bámulni negyed órán keresztül.