2019. október 20., vasárnap

Joker


Nagyon elfogult vagyok Jokerrel szemben. Gyerekkorom óta ő a kedvenc gonoszom – Pinhead szerelmem mellett. Jack Nicholson megalapozta a szeretetemet, Heath Ledger mélyítette, Jared Leto más dimenzióba helyezte. Bocsi, én őt se írom le.

Pont ezért féltem ettől a filmtől. A tiszta pszichopatát emberivé tenni sosem szült még jót, s bár Joaquin Phoenix Max Californiaként – 8 mm – belopta magát a szívembe, adott egy jó alapot a félelmemnek.

S a hype is, ami körülvette. Mint az utóbb kiderült, alaptalanul tartottam mindettől.

Gemini Man


Nem ezt akartam megnézni, de a vágyott filmet nem adták olyan időben, ami nekem jó lett volna, így maradt a Gemini Man, amiben nem egy, hanem helyből két Will Smith-t kaptam. Már előzetesen is fenntartásaim voltak, mert a mai sci-fik nem kevés kívánnivalót hagynak maguk után.

Nos. Sokat elmond, hogy a mellettem ülő „úriember” hangosan telefonált közben 10 kg marhahúsról azelőtt, hogy vígan horkolva bealudt a mellettem levő székben anyukával együtt, a gyerek meg végig azon nyüszögött felváltva, hogy kukoricát kér, szomjas és pisilnie kell.

2019. október 16., szerda

Leiner Laura: Maradj velem


„Iskolák versenye 2.”

Ezzel is úgy jártam, mint a szerző többi könyvével: kinyitottam, hogy olvasok kicsit, amiből az lett, hogy egy délután után értelmetlenné vált a napom, mert vége lett a történetnek.

2019. október 15., kedd

Őszi dekorpara


Általános iskolában volt egy tanárnőm, egészen konkrétan az osztályfőnököm, Éva néni, aki szerette díszítgetni a lakását. Sokat vigyázott rám és még két osztálytársnőmre a suliszünetekben. Akkor mondta, hogy minden évszakban más a függöny. Télen kék, tavasszal világos lila, nyáron sárga, és ősszel narancs. Hozzájuk passzolt mindig az asztalterítő, az asztaldísz, és a székeken a párnák is.

Az idők alatt én eljutottam oda, hogy hasonlóan hozzá, az évszaknak megfelelően „öltöztetem fel” az otthonomat, ami idén eléggé bajosan indult, és úgy is maradt.
Szó se róla, a függönyeim, mióta itt lakom ugyanazok, azok legalább ősziek.

2019. október 9., szerda

Lauren Brooke: Hazatérés


„Heartland 1.”

Magamtól biztos nem vettem volna le a polcról a könyvesboltban, mert nagyon más stílust szeretek. Ez ránézésre nekem túl csajos. Hogy akkor hogy került hozzám? Zsákbamacska volt.

Elvittem magammal egy útra, és hazafelé már a fele utat nézelődve töltöttem el, mert kiolvastam.

2019. október 1., kedd

Citromos csirke serpenyőben


Régi receptem újragondolva. Annyira nem szoktam a konyhába kimászkálni a napi kávézáson kívül, hogy az már szinte szégyen. Mentségemre szóljon, magamra nem nagyon szeretek főzni több szempontból sem, pici a hűtőm, és még sorolhatnám, így teljesen oda vagyok meg vissza, amikor lehet kinek ügyködni.

Anno, amikor még ment A világ ízei sorozat, amit többedmagammal csináltam, akkor volt egy ausztrál receptem, a citromos csirke. Most úgy döntöttem némi ráhatásra, kipróbálom serpenyőben, és nem sütőben sütve.
Így is megállja a helyét.

2019. szeptember 25., szerda

Philip Zombardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek 2.


„Tanulás, emlékezés, intelligencia, tudatosság”

Ez amolyan lassan haladós könyv, mert személy szerint én képtelen vagyok egyhuzamban olvasni, illetve csak akkor tudok rá koncentrálni, amikor minden nyugis körülöttem. Valahogy visszahozza a tanulós időszakomat, és ahhoz az kell, hogy a saját tempómban sajátítsam el az olvasottakat.