2019. június 24., hétfő

Papp Dóra: Tükörlelkek 2.


Rászoktam arra, hogy ha új dolgokkal kísérletezek, előbb e-book, aztán, ha tetszetős, megveszem. Mivel az első résszel így tettem, a másodikat meg nem értem el online, megvettem mind a kettőt, és nem bántam meg.

Papp Dóra: Tükörlelkek


Nem tudom, mióta szemeztem ezzel a kötettel. Mentségemre szóljon, hogy párszor megégettem magam ifjúsági irodalommal. Aztán a Bolyongónak nem tudtam ellenállni, így kétség sem fért hozzá, hogy a Tükörlelkek is szerepelni fog az olvasmánylistámon.

2019. június 23., vasárnap

Üveg


Mindig félek a folytatásoktól, mert elenyésző kivétellel szárnyalják túl az előzményt. Örültem, hogy lesz folytatása a Széttörve című filmnek, moziban akartam megnézni. Ám így, hogy itthon sikerült az inkább katlanszerű szobám mélyén, nem bánom.

Mégis úgy gondoltam, írok róla pár szót, és biztos vagyok benne, hogy túl akarom magyarázni magamnak a dolgot, de a háttérgondolatok - melyek bambulás közben megfogalmazódtam bennem -miatt, megérdemli a posztot a szememben.

Vajon, léteznek szuperhősök?

2019. június 11., kedd

Egy kicsit az érintésfóbiámról


Nálam most ez különösen aktuális, mert aki nem tud csajozni, az valamiért úgy gondolja, a testi érintéssel elérhet bármit is. Úgy veszi el a visszajárót, hogy végigsimít az ujjaimon, vagy feljogosítva érzi magát, hogy megfogja a derekam, ha a létra felé igyekszem.

Múltkor egy pasi számlaírás közben elmarta az ujjaimat, és nézegette, masszírozta, simogatta őket, és minél inkább próbáltam elhúzni csinos kis kacsómat, még jobban rászorított az ujjaimra. Biztos, hogy valakinél bejön, nálam az ellenkezőjét érte el.
Annyira verni kezdett a szívem, hogy szinte már fájt, elfogyott a levegőm, és rám jött egy rég érzett sírógörcs szédüléssel karöltve. Kolléganőm mondta, hogy most menjek ki. Valósággal kirongyoltam az eladótérből, majdnem felökleltem a főnökasszonyomat, aki csak annyit látott, hogy levegőért kapkodok, és olyan vagyok, mint akit lemeszeltek. Megkérdezte, hogy mi a baj, én meg hisztérikusan bőgve – küzdöttem az életemért, na – közöltem, hogy megfogták a kezemet.

2019. június 2., vasárnap

Bosszúállók: Végjáték


Végre! Tudjátok, milyen régóta meg akarom nézni? Ám vagy nem volt a környezetemben ember, aki társult volna, vagy nem érdekelte őket, vagy „majd”. Az állandó mozistársam is besavanyodva ül otthon, mert nem bújik elő a csigaházából monszun idején, beteg is volt, szóval, így jártam.

A legnagyobb zuhéban kézen fogtam magam, és elmentem megnézni.

A vicc az volt, hogy hét hely volt még, amikor sorban álltam a pénztárnál, és az előttem levő hét fős társaság pont azt beszélte, hogy azt nézik meg. Nem tudom, végül hova lettek, de a teremben nem voltak.

Lehet, hogy SPOILERES!

2019. május 26., vasárnap

A ház, amit Jack épített


Tervben volt már, hogy írok róla, mivel Trier bácsi filmjeivel fura viszonyom van. Leginkább viszonyom van, szerelmes vagyok, élvezem az összes apró elejtett jelenetet, és szó szerint falom a filmjeit. Tetszik a világuk, a mondanivalójuk, a szimbolikájuk.
Pont ezért, amikor láttam, hogy jön egy új alkotás, tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem.

2019. május 1., szerda

Vagy megoldod, vagy más sem fogja


Amit most én gondolok az ingatlanosokról, az nem túl szép. Eladó lakást is necces találni, kiadót egyenesen horror. Történt ugyanis, hogy a lakótársam minőségi cserét csinált; a palija jön, én meg megyek. Mivel haza nem tudok, maradt az albérlet. Kigondoltam, hogy maradnék Dél-Pesten, vagy olyan területen, amit ismerek, garzon legyen egy olyan környéken, ahol nem balhésak a szomszédok.

Egyből szóltam ismerősöknek, akik biztosítottak, hogy szólnak, ha lesz valami. Ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem a legtöbbjüknél megállt itt a dolog. Nem kárhoztatom őket érte. Páran akkor adták fel, amikor szembesültek a kiadói oldal feltételeivel. Néha én is elkeskenyedtem annak ellenére, hogy a munkahelyemen is mindenki szívügyének tekintette a helyzetet.