2018. december 12., szerda

John Scalzi: Az összeomló birodalom


Nem nagyon szeretek e-bookot olvasni laptopon, mert úgy érzem, nem haladok. Tényleg nem, mert kifolyik a szemem. Rengeteg ilyen könyvem van, és ha papíralapúban nincs megfelelő, akkor marad ez.

Így esett, hogy bő egy hét alatt olvastam el ezt a kötetet.

2018. november 28., szerda

Változó világ


Most, hogy így másfél hétig kvázi folyamatosan feküdtem – nem úgy, mintha jelen pillanatban mást csinálhatnék-, volt időm You Tube-on nézelődni. Így futottam bele 4.-7. osztályos kislányokba. Ez még nem fura.

Az már inkább, hogy sminkelnek. Nem mondom, hogy velük ellentétben nekem volt gyerekkorom. Biztos nekik is van, csak más formában. Számomra az volt az érdekes, hogy felnőtteket megszégyenítően sminkelnek utcára és iskolába. Többségük inkább hasonlított egy kirúzsozott diszkógömbre (ez pár highlighterrel beszórt kétlábú csillámpónira is igaz).

2018. október 29., hétfő

Szégyen a segítség? De hasznos.



Kétféle ember jön velem szembe manapság. Az egyik, akinek „semmi baja nincs”, de Dr. Google által diagnosztizálja magát. A másik, akinek van baja, és az „egyetlen választási lehetősége” Dr. Google. Bár, most hogy így belegondolok, mind a két tábornak van baja, csak az egyik elküld az anyámba, mert paraszt vagyok, ha kimondom, amit ő nem mer, a másik meg visszajáró síróbeteg.

Amikor beszélgetek velük, rendre azt kapom meg, hogy nem fordulnak szakemberhez. Vagy, ha meg is kísérlik ezt, akkor egy vagy pár alkalom után füstbe megy a terv. A net biztosabb, a szakember hülye, meg ciki is bevallani, hogy szükség van rá, elmenni még inkább, és csak megnyomorgat lelkileg, meg hagyja, hogy te jöjj rá a problémáidra és a megoldásokra, nem pedig azt mondja, neked ez meg az a bajod.
Sőt, a netes válasznál általában úgy van, hogy ha tíz állításból hét igaz rám, akkor valamiben szenvedek, és rám pont nyolc igaz, úgyhogy ez a baj.
Nos, meglehet, de a toronyproblémák nem itt kezdődnek, ez már tünet.

2018. október 28., vasárnap

Filmturmix


Az elmúlt két hétben a tévében is egy halom olyan film ment, amit nagyon szeretek. Az dühített egyedül, hogy át van szinkronizálva az összes. Nemcsak a hangok mások, de néhol a szövegek is, és ezáltal elvész a régi élmény. A zenebirodalom visszavág ilyen volt, és most nézem a Grease-t, s hasonló cipőben járunk.

Gyakorlatilag hat filmet hoztam, elméletileg hetet, de az utolsót képtelen voltam megnézni, így nem mondanék róla semmit.

2018. október 26., péntek

Klimt kiállítás és Bécs


Hétfőn voltunk Bécsben, mert Klimt kiállítás van a Leopoldinában. Még év elején írtam terveket idénre, és abban benne volt, hogy szeretnék a határon túl kalandozni ebben az évben, és Bécs is jó lesz. Szeretem azt a várost.

2018. október 25., csütörtök

Süllőfesztivál és Csókakővár


Vasárnap elmentünk halat enni, ahol már voltunk tavalyelőtt, s most megint. Nekem azért furcsa, mert szálkafóbiás vagyok. Nem szoktam halat enni mások előtt, ha nem muszáj. Halált megvető bátorsággal egy fél filét megettem, a forralt bor után meg már nem éreztem a szél hidegét.

Aztán körbenéztünk a kézműves vásáron, ettünk sütit Tapolcán, majd irány Csókakő, és az ottani vár. annyira örülök, hogy próbálják menteni a menthetőt, és nem hagyják szép lassan elrohadni a várakat.